EMBERI FELADATAINK SEGÍTŐI ÉS BUKTATÓI

(I. rész)

 

Mintavétel az Embernek, mint Isten bukdácsoló Szentlelkének Egyedi Szellemi Örökségéből (A felsorolás nem lehet teljes)

A FÓBIÁKRÓL

Ami az életünket jócskán meghatározza, az az egyetlen földi életünk során nehezen feldolgozható fóbiák sokasága.

Az egész gyermekkorunk egyik legfőbb feladatköre, hogy az általunk, (még születésünk előtt) megválasztott szűkebb családi környezet segítségével, 21 éves korunk előtt belekényszerítsen bennünket a „hozott" fóbiák körébe.

Annak alapján választjuk meg szüleinket, testvéreinket, a rokoni környezetet, nevelőinket, továbbá a kontinenst, a népet, az adott történelmi periódust és társadalmi viszontagságokat, a szegény vagy gazdagabb életformát, szomszédainkat, barátaink körét és leendő munkahelyi főnökeinket (még a Földre születésünk előtt), hogy ilyenformán valamennyi fóbiánk megnyilvánulhasson és kellő teret nyerhessen.

Éppen ezért, a legtöbb ember két lábon járó fóbiahalmaz, csupán csak:

  • nem tud róla
  • vagy még nem fogalmazta meg sohasem
  • illetve esetleg még büszke is a saját fóbiáira,
    s azokat élete nagy erényeinek, eredményeinek tünteti fel

A fóbiákról általában eléggé elítélendően nyilatkozik a többség, s tán mi magunk tartunk is tőlük.

Pedig a fóbia nem feltétlenül rossz értelmezésű: Berögzültség, amely még kellőképpen nem élvezi a tapasztalataink támogatását.

Ha már felfigyelünk valamely fóbiánkra, az félig-meddig már fel is van oldva!

Mint sok egyébre, erre is illik a megállapítás:

  • felismerni,
  • megtapasztalni,
  • élni vele,
  • s elengedni!

Csupán csak ezek megvalósítása is hallatlan energiákat követel az embertől, s karmikus segítőtársak sok esetben szükségesek hozzá.

Egy - egy fóbia „megoldása", ha magunk próbálkozunk vele, olykor 40 évet is igénybe vehet, míg ha karmikus segítőtárs „érkezik" a megoldására, egy-két óra alatt (!) fel lehet oldani. Karmikus segítőtárs ebben az értelemben egy olyan hajdani lélektársunk, (itt és most fellelhető földi ember), akivel a régmúltban valami örömtelit vagy nagyon - nagyon kellemetlen élet, (vagy halál) - helyzetet együtt éltünk át.

Fóbia lehet:

  • amiről az ember sohasem beszél,
  • amiről az ember folyvást beszél,
  • amilyen tevékenységet, érzelmeket nagyon hárít,
  • amilyen érzelmeket, tevékenységet naponta kerget,
  • amilyen élethelyzetbe mindig belecsöppen,
  • vagy amitől már gondolatban is extatikus élménye, avagy pánikhangulata van.

Mert ezek a lehetőségek magukban hordozzák ugyanezen fóbiák feloldozásának az esélyeit is.

 

A TÁRS szerepe és feladatköre

Kivel tartozol össze igazán: akivel vannak még közösen megoldandó problémáitok, vagy akivel már minden a legszebb?

Ki az igazi szövetségesed az Életben: akivel még naponta küzdened kell, (hogy formálódhass), vagy pedig az, akivel már a gondolataid is közösek?

Két, nem könnyű kérdés fogalmazódott meg, s lássuk a megoldást:

A Földre születni vágyó lélek „karakteres" lélek, vagyis tisztában van önmagával, s vannak tervei, elképzelései és vágyai.

Mielőtt a lélek a földi világba születik, tudatossá teszi önmagában a benne rejlő, tapasztalásra váró hiányokat, célkitűzéseket, valamint a lecsiszolni való többletet. S kérve kéri a Teremtő Tervet, hogy amíg a Földön él, folyamatosan álljon előtte mindez, hogy el ne feledkezzék róluk, s ne is kelljen ezeket sokat keresgélnie.

Nos, az ember életében ennek a Hiánynak, illetve Többletnek a neve: TÁRS, aki mindig frontálisan ott van és jelen van, (ki sem lehet őt kerülni). E Társ, hogy tehát mindig jelen lehessen, (saját, születésünk előtti kérésünkre) minden tízből nyolc-kilenc esetben a házastárs, de „egy életre szólóan, s egymást váltva" lehet a munkahelyi főnök vagy beosztott, após, anyós, apa, anya, vagy a saját gyermekünk is.

E Hiányok avagy Többletek megtapasztalására és feloldására olykor egy élet leélése szükséges, s amint tudjuk és tapasztalhatjuk, gyakorta „idő előtt" türelmét veszíti az ember. S nem sokat javít a helyzetünkön, ha e Társat gondolatban esetenként „máshová" kívánjuk, mert ha gondolatunk esetleg megvalósul, akkor saját, (születésünk előtti kérésünkre), jön helyette MÁS. Ezért tehát (például) a Válás nem megoldás!

S e problémakör folytatódik a Dominanciával és a Birtoklás Vágyával.

 

A Dominancia

Életünk sarkított feladványa, amelyet a Szellemiségünk (avagy a Magas Ég) már különösebben nem értékel: a hatalmi vagy uralkodási sorrend, illetve „lentről" felfelé tekintve: a félelmi sorrend.

A dominancia, ha nem is az állatvilág sajátja, de az állatvilág előjoga. Embernél már kétségeket ébreszt, hiszen Lélek szintjén értelmezni sem lehet.

Vagyis: aki másokat az emberi világban megfélemlíteni vagy hatalmával sokkolni igyekszik, az kinyilvánítja az önmagában rejtőző állatot. Ember pedig állatként ne viselkedjék.

S itt elérkeztünk egy sarkalatos megfogalmazáshoz: az ember tulajdonképpen mindig önmagával találja szemközt magát mindazokban az ütközésekben, amelyek a saját, helytelen reakciói folytán hol fájdalmat, hol szenvedést, hol bosszúságot, hol elégedetlenséget, félelmet vagy kiszolgáltatottságot jelentenek neki.

Indíttatásunkat és földi küldetésünket tekintve egyenlőek vagyunk itt és „odaát". Valamennyi ember testében Isten Szentlelkének Léleklángocskája lakozik. A hatalmi törekvéseket, uralkodási vágyat, másfelől pedig a másoktól való félelmet és kiszolgáltatottság érzetét fel kellene, hogy váltsa:

  • az odaadás és testvéri megbecsülés,
  • egymás kölcsönös tisztelete
  • az együttérzés és egymásra figyelés,

S ezek mindegyike egymásból következik.

 

A Birtoklás Vágya

A birtoklás vágya: mindenkit érintő problémakör. A legtöbb emberi tragédiát okozó ösztönerőkből fejlődött ki, avagy azok felszínre töréseként jelenik meg.

A félelem és bizonytalanság szülötte.

Az EGO erejének leglátványosabb torzulása és megnyilvánulása.

A világ mai megismeréséhez nagy szükségünk van rá, de túl kellene rajta lépnünk.

Birtokolni igyekszünk vagyont, területet, tárgyakat, állatokat, embereket, érzelmeket, eseményeket, s ami csak eszünkbe juthat.

A fel nem oldott birtoklási vágy miatt életképtelen az ember. Emiatt vannak nagy bukások, luciferi csapdák, reménytelen szerelmek, emiatt léteznek családi perpatvarok, vallási viszályok és háborúk.

Pedig nem kéne annyira ragaszkodni, kapaszkodni, mert az emberlét a Lélek magasságában és mélységében alapvetően magányos út.

Birtoklási vágyunk az élettől való félelmünk szülötte. Kapaszkodókat keresünk, támasztékot, vélt biztonságot. Markolunk, ahol és amit csak lehet, magunk köré halmozzuk a tárgyakat, személyeket, anyagiakat, lelkieket és eszméket, titulusokat, nimbuszokat és képzettségeket, s mindezekbe nagy-nagy értéket képzelünk.

Értéket pedig azért adunk mindezeknek, mert a többség úgy hiszi, hogy ezáltal a sokmindenféle által az adott ember értéke növekszik meg.

S csak kevesen gondolkodnak el azon, hogy Értékké csak az ezekhez fűződő viszonyunk, érzelmeink, gondolataink, tudattartalmunk és földi Tapasztalásaink válhatnak.

S teljesen mindegy, hogy tárgyakról, birtokról, házitűzhelyről vagy személyekről van-e szó; semmivé válik minden, mihelyt az ember haldokolni kezd.

 

A birtoklás vágya a társas létben

A birtoklás vágyával és a ragaszkodások felülvizsgálatával kapcsolatban külön ki kell emelnünk, hogy amennyiben az ember, eme „osztályrészét" valóban maga választhatja; hajdani szerelmi házasságokat pl. emiatt – a későbbiek során – felrúgni nem kell és nem is szabad!

A kölcsönös és egymás iránti tisztelet és szeretet, egy „nehéz eset" mellett leélt élet: hatalmas lelki érdem, mégha esetleg úgymond; az embernek közben „kinyílik is a szeme".

S bár a házasságokon belüli, s az idő múlásával egyre növekvő szerelem és valódi ragaszkodás valóban elég ritka, annyit mégis ki szabad jelentenem, hogy „a Társam bennem él"!

Csupán csak meg kell lazítanom a kötelékeit, hogy az ne fizikai szintű ragaszkodás és birtoklás legyen.

Nincs olyan, hogy az ember „tévedésből" méltatlan életfeladatot kapna.

A Hűséget nem az fejezi ki, hogy „akkor is" kézenfogva járunk mások előtt, ha kettőnk között fagyott a levegő.

A Valódi jó kapcsolatban ne legyen:

  • érdek,
  • önzés,
  • titkolózás,
  • elfojtás,
  • dominancia,
  • birtoklás,
  • fölény,
  • uralom és
  • alávetettség.

A Szeretet, ha mindezt Emberként képes mellőzni, akkor szabad, s a neve: HŰSÉG! A HŰSÉG - ben nincs foggal - körömmel ragaszkodás, nincs kapaszkodás, nincs kiszolgáltatottság és nincs félelem.

Hűséges csak az erős ember tud lenni, aki meghagyja a másik ember szabadságát.

„Engedj szabadon, hogy ne élhessek vele"!

A Ragaszkodás az önző ember gyenge szeretete.

 

A Pótcselekvések

Leg - időt - rablóbb vállalkozásaink!

Alig hinnénk, hogy egy teljes földi életet milyen tökéletesen el lehet tékozolni olyanformán, hogy az ember „ki sem látszik" a sok - sok fontos teendő közül, pl:

  • pénzt keresni,
  • a Földet megmenteni,
  • a lakást naponta takarítani,
  • új találmányok után kutatni,
  • intenzív politikai életet élni,
  • anyának a 40 éves „gyermekét" pesztrálgatni,
  • híreket hallgatni,
  • TV - híradót nézni,
  • éhenhalás ellen piacra szaladgálni,
  • „Népsportot" olvasni, stb.

Miről ismerhetők fel a pótcselekvések:

Arról, hogy feltétlenül „időtrablók", s hogy az időt sohasem SZENTELJÜK rájuk, hanem;

  • „kiszakítunk" időt,
  • „robotolunk", avagy:
  • „ki sem látszunk" a sok „fontos" teendőből.

Továbbá arról ismerhetők fel, hogy az energiáinkat felemésztik, s hogy teljesítésüket nem követi boldogság - élmény, legfeljebb rövidke időtartamú, vélt megnyugvás.

A pótcselekvések számunkra rendszerint igen fontosak. S mindez csupán csak amiatt van így, nehogy véletlenül észre kelljen vennünk a sok - sok napi hárítást, amellyel a jelenvaló MOST futó pillanatát elhárítjuk, (amely pedig lehetővé tehette volna – ehelyett – a LELKI fejlődésünk megvalósulását).

„Pótcselekszünk", hogy a pillanatok, hetek és hónapok elszaladjanak, s mi, az életünk folyamán nehogy valami igazán fontosra véletlenül rájöjjünk, s nehogy valami fontosat megtegyünk. S közben a pótcselekvések jelenvalóságát igazolhatja a sok betegség, szorongás, félelem, önimádat, energiavesztés, s ezer más kellemetlenkedő „tünet", tünetei egy meg nem oldott Életnek.

 

Az érkezés és fogadás művészete

„Nem tudom, ki hogyan szeret megérkezni.
Hosszú útról az ember berobban, haza, tele élményekkel, mesélnivalóval.

Kétféle érkező van: Én a rosszak közé tartozom, mert mindenekelőtt kipakolok. Amíg nem tettem rendbe a kofferban torlódó holmijaimat, nem érkeztem egészen meg. S ezt a műveletet csendben, nyugodtan, egyedül szeretem végezni. Az egész nem több, mint negyedóra, utána jöhet a mese.

A jó érkező nyilván azonnal hozzálát a meséléshez, s kutyába sem veszi a koffert, még az ajándékokat sem.

— Igaz, hazaváró is kétféle van. Az egyik az üdvözlések után hagyja az érkezőt valóban megérkezni, a másik belecsimpaszkodik és faggatja e helyett. De ez sem rossz.
És ismét kész a csapda. Az érkező befelé fordul, a család a dolgára megy.
Igen, ahogyan az utazásnak van művészi tökélye, úgy az érkezésnek is. S nem tanítják ezt iskolában, s az egyetemen sem.
De ha valaki a fogadás művészetét uralja, kétszeresen kapja vissza a hűtlent”

(Dr. Hankiss János)

 

Eddig tart Hankiss János doktor idézete, Hajnali három című kiváló könyvéből. Mert hazavárni, fogadni is tudni kell. Még inkább, mint megérkezni.

Jómagam, akárcsak Hankiss doktor, a rossz érkezők közé tartozom. Ellenben nagyon jól tudok érkezőt fogadni: A kezdeti örömöt követően; „pakolj szépen le, fürödj meg, azután majd nyugodtan beszélgetünk”!

De nem vagyunk egyformák, s ezt idejében érdemes tisztázni. Legalább egy életben fél percet szánjunk erre!

– Valaki megérkezik:

Kitörő öröm, repes a család. Még a bejáratnál áll az illető, s megpróbálja magába szívni az otthon első illatát.
Tegyük fel a kérdést, mi hazavárók:„ – Mit tennél, szívem? Lefürödnél, rendbe raknád a lelkedet, vagy jobb, ha nyomban rádszabadulnak a gyerekek, s jöhet a sok kérdés”?

Nyomatékosan mondom, ezt egy élet során, egy alkalomnál többször ritkán kellene megkérdezni! De legalább egyszer egy életben, s még idejében, tisztázni kellene. Mert sok szomorúságnak lehetne ezáltal elejét venni, ha tehát tudnánk, hogy többféle hazaváró és többféle hazaérkező létezik.

 

Szertartásaink

Komolyan oda kell figyelnünk, hogy a bennünket naponta „összerendező" SZERTARTÁSAINKAT, (mint pl, hogy melyik kezünkbe fogjuk a fogkefét, miként kevergetjük a csészénkben oldódó cukrot, hogyan ülünk le, melyek az étkezéseink apró mozdulatai), nehogy a Pótcselekvéseink közé soroljuk!

Az ember életvitele, megszokott élete, apró szertartások sorozatából áll.

(Hogyan mos fogat, miként fűzi a cipőjét, melyik kezével fésülködik s melyikkel „segíti" a fésű munkáját, stb).

Az emberi, testi - lelki összerendezettségünk, pillanatnyi „MAG-UNK"-hoz térésünk, emberi biztonságunk érzetének stabilitás - szimbólumai: a Szertartások!

(Figyeljük csak meg, hogy bármely „stresszes" lelkiállapotunkban ugyanezen szertartás - mozdulatokhoz hiába folyamodunk, azok valahogy „nem úgy" sikerülnek, ahogyan reméljük. Ám ha „oda koncentrálva" erőt veszünk magunkon, ugyanezen szertartás - mozdulataink sikeres megvalósítása békességre készteti a lelkünket, érzelmeinket is).

Létezhetnek persze határesetek is, melyek során kinek - kinek önmagának kell eldöntenie, hogy amikor cigarettára gyújt vagy a csészényi feketekávét kevergeti, az mely esetben Szertartás, mikortól pótcselekvés, s mettől kezdve számít a lelkiségünk másoknak szóló fennhéjázásának.

 

Élő szimbólumok a környezetünkben

  • Élő szimbólum, ha valaki a környezetünkben folytonosan gyűjt, markol, kapar, harácsol, szerez:
    A leglátványosabb szimbóluma annak, hogy a Hiány az illető Lelkében található.
    S Fizikai szinten egy életen át verejtékezhet ilyenformán, Lelkében ez az ŰR, így meg nem szüntethető.
  • Élő Szimbólum olykor a mániákus takarítás, a folyvást „rendet csináló" személy:
    Szimbóluma annak, hogy a Rendetlenség nem kívül, hanem Belül található, az illető Lelkében, érzelmeiben.
  • Élő Szimbólum a NŐ:
    Valahányszor egy férfi NŐ-re tekint, nem egyéb ez, mint a Matéria vágyakozása az Örökkévaló Tudat felé, az ANYAG vágyakozása a SZELLEM felé.
  • Élő Szimbólum a város: Vélt és remélt biztonságunk elvetélt szülötte. Valaha, valóban biztonságot remélve állott össze a város és a városfal. Mára az alvilág sötétségét is bőven hordozza. Ha majd néhányszáz ember egy ligeterdőben, egymással boldogságban képes élni, (mert lesz ilyen), akkor a városokra többé semmi szükség nem lesz.
  • Élő Szimbólum, hogy melyik nép, mely testrészét „borogatja".
    A magyar ember elsődlegesen a derekát és a nyakát „borogatja" állandóan, s ez arra utal, hogy „gerinctelen", a Tartása „nem egyenes", s hogy alapvetően „nyakas".
    Ehhez a megállapításhoz egyszerűen meg kell számolnunk, hogy hazánkban, az átlagos napi viselet során, hány réteg ruházat van a derekunkon, nyakunkon.
  • Élő Szimbólum; az emberi táplálkozás minősége: Minden tudományos elmélettel ellentétben az ember teletömheti magát nyomelemekkel, ásványi anyagokkal, vitaminokkal, mégsem lesz egészséges. S éttermekben avagy vájú mellett tömheti magát egész nap, akkor sem lesz boldog.
    Mert – ehelyett – táplálni kellene (a test mellett) a lelket és a szellemiséget is, továbbá:
    A Teljes értékű táplálkozáshoz tartozik, hogy tápláljuk a tekintet erejét szép látványokkal, a hallást jó zenével, a természet hangjaival avagy a csenddel, a tapintás érzékszerveit érintéssel és simogatással, s naponta táplálnunk szükséges az érzelmeinket is
    .

 

 

EMBERI FELADATAINK SEGÍTŐI ÉS BUKTATÓI

(II. rész)

(E részben áttekintjük, mit hoztunk magunkkal közös örökségként)

Ezen Örökség körülöttünk és bennünk található, s a gondolataink minőségének és Teremtő Erejének megfelelően pillanatonként szabályozni képes az életünket; de a KÖLCSÖNHATÁS mindenkor Belőlünk indul ki, mert Szabad Akaratunkkal mindig MI vagyunk a kezdeményezők.

Ezek az Energiák feltétlenül tárgyilagos és részrehajlás nélküli Energiák, s belőlük a pozitív emberi hozzáállás pozitív erőket, a negatív emberi hozzáállás pedig negatív erőket képes fakasztani.

A bennünket segítő Hierarchia Emberrel foglalkozó segítő és buktató apparátusa fizikailag egységes energiaképpel jellemezhető, Emberrel pillanatonként kontaktust kereső és teremtő, de Szabad Akarattal nem rendelkező megnyilvánulás. Egységes emberközeli, fél-anyagi, érzelmi és fizikai jellemzőik alapján ők: az ANGYALOK. Az ő világuk feltétel nélküli Bizonyossággal rendelkezik, amely Bizonyosság az Emberből teljesen hiányzik.

 

ŐSELEMEK

Minél inkább igényeljük Őket, annál inkább Hatnak. A Semmiből is felgerjeszthetők, s ha Rájuk irányul a Figyelmünk, hatásaikban Istent közvetíthetik az Ember felé. Ők, mindannyian, a SZERETET energiái; akik egyedi és igen komoly funkciókkal bírnak. Ők azok, akik Életterületeket jelölnek. Az Őselemek mára nem élnek közöttünk. Hajdan, abban az időben volt dolguk a Földön, amikor még az ősóceánok felett az őslégkör gomolygott, s a repedt földkéregből lávát ontott a Föld. Nem élnek közöttünk, de Ember által bármikor mozgásba hozhatók, s a legkonkrétabban képesek a tudomásunkra hozni, hogy az Életben, s a legszemélyesebben, mely életterületeken követünk el huzamosabb ideje hibákat!

Az idő és a hely nem alkalmas arra, hogy gyakorlati lépésekben kifejtsük a meghívásuk módját és feltételeit, de elegendő, ha valaki Rájuk Gondol, s megpróbálja érzékelni jelenvalóságukat, s működésük törvényszerűségeit. Mert aki mindezeket tudja, mégha jelenleg éppen súlyosan beteg is, egy idő után kórházakra, orvosokra és patikára szüksége nem lesz.

Az ANGYALOK Világa éppen ebben képes segíteni.

A Vízözönt követő sumér - magyar korban INNANNA volt a nevük, az arámi - magyarok (Kám, Kus, Kánaán, Nimród ősi népe) Babilon előtt az ANGYAL elnevezést adták nekik, s ezt az elnevezést az esszénus - közösség híven megőrizte, s Jézus Krisztusnak ily módon adta tovább.

 

ELEMEK

Amíg az anyagi világban ma már nem érvényesülő őselemek életterületeket jeleznek, addig a mai ismert Elemek valóban elemekként funkcionálnak. Mivel jelenlegi embertestünk valamilyen módon, de minden tekintetben Belőlük épül fel, ezért Velük kevés baj szokott lenni, helyesebben: Ők maguk ritkábban jelzik, hogy gondjaik vannak velünk.

Amint arról már szó esett, ők is az angyali létezés síkjain mozognak, (vagyis: az érzelmeink területein érzékelhetőek), s üzeneteiket is ennek megfelelően fogalmazzák meg. Segítség Tőlük bármikor, bárki által kérhető.

Az Elemek segítő Szellemi energiáit Edmond Székely, a Vatikán titkos levéltárában, az Esszénus Béke Evangéliumban, az alábbiak szerint, szintén ANGYALOK elnevezéssel találta meg:

  • Napfény Angyala
  • Víz Angyala
  • Levegő Angyala
  • Föld Angyala

Ennek megfelelően funkcióik is értelemszerűek, s a mai Elemekre jellemzőek.

 

 

AZ ÉRZELMEINK

Velük fekszünk, velük ébredünk. Ami Jó - val és rosszal önmagunkat naponta megáldjuk, mindaz, általuk hat ránk.

Ha pillanatnyilag ver a Sors, vagy örömünk adódik, harag béklyóz bennünket avagy jól mennek a dolgaink, ezt az Érzelmeink Angyalai nyilvánítják ki nekünk. Ők buktatnak és verik le a derekunkat, ha valami túlteng bennünk, s Ők támogatnak, ha nehéznek tűnik számunkra az Élet.

Az Érzelmeink olyan szerteágazó Erők, hogy még áttekinteni is képtelenség lenne sokszínűségüket. Kénytelenek leszünk Őket szűkebb keretek közé sorolni.

Az Érzelmeink, (e szűkített keretek között is) olyan hatalmas Erők, hogy ily módon, megnyilvánulási csoportokba sorolva is, még egy - egy szimbólumot is képesek kivetíteni az anyagi világunk égboltjára: az égitesteket.

Ily módon válhattak a Naprendszer égitestjei az érzelmeink szimbólumaivá. Vagyis: szó sincs arról, hogy a bolygók önmagukban hatnának az életünkre, földi küzdelmeinkre, merthogy ők éppen az emberi érzelmeink kivetített szimbólumai.

 

NAP -FIVÉRÜNK

Ragyogás, sugárzás, áradás, teremtő erő.

Mindazoknak, akik a családjukban vagy a jelenlegi életterületeiken képtelenek megélni a NAP - ság eme jellemzőit, (az Irányító Értelmet, a Családfőt, a jó vezetőt, az Apaságot, stb.), azokban e NAP - ságból hiány keletkezik, amely állandóan, éhezve, betöltésre vár. Természetesen az is baj, ha e NAP - szerűség férfiaknál kevés, az is baj, ha egy férfi a NAP - ságát harciassággal igyekszik pótolni, (ez ugyanis a MARS), s az is nagy baj, ha a NAP - ság valakiben, pl. egy NŐ-ben túlságosan sok.

Nagy eltérések és kilengések esetén e hiány vagy többlet, sajnos vagy sem, de betegít!

[Energiakapszula jelölése: SÁRGA kupak és SÁRGA beazonosító szín]

 

HOLD - NŐVÉRÜNK

Elfogadás, beletörődés, megbocsátás, alázat, anyaság.

Az emberi világot mindezek hiánya fogja buktatni, mert ezek, érzelmeinkben, a HOLD - ság hiányával egyenértékűek. Erre a HOLD - ságra itt, e Földön, jelenleg valamennyi felnőtt embernek szüksége lenne.

Akinek szükséges tehát a HOLD - ság, járjon utána, mert Elfogadásból, Beletörődésből, Megbocsátásból, nagy szükséget szenved az emberi többség. (A HOLD - at, akárcsak a NAP - ot, mi híven őrizzük, ha kell – éppen úgy, mint a többit –, gyógyító erőként is).

[Energiakapszula jelölése: FEHÉR kupak és EZÜST beazonosító szín]

 

MERKÚR ANGYAL

Információ, kommunikáció, üzlet, pénz, s így tovább:

[Energiakapszula jelölése: KÉK kupak és KÉK beazonosító szín]

 

VÉNUSZ
[Energiakapszula jelölése: SÁRGA kupak és ZÖLD beazonosító szín]

MARS
[Energiakapszula jelölése: PIROS kupak és PIROS beazonosító szín]

JUPITER
[Energiakapszula jelölése: LILA kupak és LILA beazonosító szín]

SZATURNUSZ
[Energiakapszula jelölése: FEHÉR kupak és SZÜRKE beazonosító szín]

URÁNUSZ
[Energiakapszula jelölése: KÉK kupak és PIROS beazonosító szín]

NEPTUNUSZ
[Energiakapszula jelölése: LILA kupak és KÉK beazonosító szín]

PLÚTÓ
[Energiakapszula jelölése: FEHÉR kupak és FEKETE beazonosító szín]

X. BOLYGÓ
[Energiakapszula jelölése: SÁRGA kupak és LILA beazonosító szín]

XI. BOLYGÓ
[Energiakapszula jelölése: PIROS kupak és LILA beazonosító szín]

Aki bármelyikükről bővebb információra vágyik, kérjük, lapozza fel a szakirányú ezoterikus irodalmat, s kattintson tovább e honlapon az Érdek Nélküli Szeretet - Energiákig, avagy érdeklődjön a CSILLAGÖSVÉNY BT-nél.

Összegezve; az emberiségnek mindezekből összességében nem származhat olyannyi Egeket ostromló tragédiája, mint amennyi a NAP - ság és a HOLD - ság helytelen megélésből fakad.